Az én bandám teljesen heterogén összetételű rangra, nemre, korra, vallásra, foglalkozásra való tekintet nélkül. Csak egyvalami közös bennük, hogy mindannyian szeretik azt, ami ÉN VAGYOK. És kicsit őrültek, a szó jó értelmében.
 
Apám is vadász volt. 
Édesapám kilencévesen vitt el először magával. Húsz nyulat lőtt ki, az utolsót nekem engedte át. Nagyon izgultam, de sikerült eltalálnom. Azóta sem szabadultam az érzéstől: minden egyes elejtet vad kilövése beleégett az agyamba.
Egyik legemlékezetesebb élményem az volt, mikor egy disznóhajtás után elaludtam a terepjáróban. Felébresztettek, és mondták nekem: tíz szarvasbika van a közeli hegygerincen. - Fél óráig mentünk, mire egyszer csak megjelent előttünk a csapat. Száz méterre voltak, kiválasztottam az egyiket. Csodálatos volt, ma is őrzöm ezt a trófeát. Az apróvad viszont sosem érdekelt: ha nő, ha szarvas, mindig a nagyvadak érdekeltek.
Annál csodálatosabb nincs, amikor kimész és a legértékesebb gondolataid akkor születnek, amikor ott vagy egyedül a magaslesen, egyedül a csillagokkal, az űrhajóval, a természettel. Ez valami csodálatos, ezt élvezni kell, nem pedig akarni mindenáron, hogy most valamit teljesítsek, hogy valamit lőjek.
Zebrákra nem vadásznék, mert a lovaimra hasonlítanak. A krokodil nagy vadászálmom, de a tavamban úszkáló ázsiai pontyaim nem enném meg. Nyári vadételfőző versenyek gyakori zsűritagja vagyok, de a saját vadas receptjeim titkolom.
 
Hírek>